A meddőségi kivizsgálásnak három fontos iránya van: a peteérés, a petevezető átjárhatósága és a méhtest anatómiája, illetve a férfi esetében a sperma vizsgálata. Ezen túlmenően még nagyon sok diagnosztika várja a meddő párt. Egy biztos: az alaposság és a részletesség a döntő, a cél ugyanis a terhesség, az egészséges kisbaba születése.

Meddőségről akkor beszélünk, amikor minimum egy év elteltével rendszeres, védekezés nélküli szexuális együttlét ellenére sem következik be a teherbeesés. Mintegy 200 ezer pár küzd meddőséggel hazánkban, a háttérben 40-40 százalékban merülhet fel valamilyen eltérés, betegség mind a nő, mind pedig a férfi részéről, és nagyjából 20 százalékban sajnos nem derül ki, mi az oka a meddőségnek.

A kivizsgálás mindig egy részletes anamnézis felvételével kezdődik, ezáltal számos információt kap a szakorvos a pár mindkét tagjáról:

• A meddőség intervalluma, 
• a nemi érintkezések ciklushoz viszonyított ideje és gyakorisága,
• menstruációhoz köthető panaszok, 
• esetleges fogamzásgátló kezelések, 
• korábbi terhességek és azok kimenetele,
• alapbetegségek, jelenlegi panaszok,
• gyógyszerszedés,
• életmódbeli kérdések (dohányzás, táplálkozás, sport, környezeti ártalmak, pszichés problémák), 
• megelőző műtétek.

Ezeket a szakterületeket érinti a kivizsgálás!

• nőgyógyászat
• a férfi esetében fontos az andrológia
• endokrinológia
• hematológia
• immunológia
• radiológia
• labordiagnosztika

A nők kivizsgálása

Minden egy igen alapos nőgyógyászati kivizsgálással indul.

Fel kell mérni az endokrin rendszer állapotát. Amennyiben szükséges, az időszerű méhnyakrákszűrés is elvégzendő.

A meddőségi vizsgálat részét jelenti az infektológiai szempontból általános hüvelyváladék tenyésztés levétele, illetve a HPV/rákszűrés.

A laborvizsgálatok során terheléses vércukorteszt is várható, az inzulinrezisztencia, valamint a cukorbetegség ugyanis befolyásolhatja a teherbeesést.

Hormonvizsgálat két alkalommal szükséges, a ciklus első és a második felében. Az első vérvétel a ciklus 2-5. napja között történik. A következő hormonokat nézik:

• FSH: follikulus stimuláló hormon
• LH: luteinizáló hormon
• prolaktin, a tejelválasztást szabályozó hormon
• TSH: a pajzsmirigy funkciót szabályozó hormon
• tesztoszteron, elsősorban férfi nemi hormon, amely nőknél az egészséges működéshez szükséges hormon szintje sokkal alacsonyabb, 
• ösztrogén, a tüszőhormon a petefészkek által termelődő hormon, 
• progeszteron (sárgatesthormon), amennyiben nem következik be megtermékenyülés, csökkent a szintje.

A második vérvétel általában a ciklus 19-21. napján várható, és ezeket a hormonokat érinti:

• prolaktin,
• progeszteron (sárgatest funkció – ovuláció vizsgálata),
• TORCH teszt (Toxoplazma, rubeola, Cytomegalovírus, herpeszvírus I-II), 
• Chlamydia trachomatis,
• vércsoport megállapítás, 
• ciklustól független vérvétel is kérhető.

A menstruációs ciklus 3. napján mért magas FSH-szintek (10−20 mIU/ml) esetén nagyobb az infertilitás, azaz a meddőség valószínűsége. Amennyiben magas (˃60-80 pg/ml) ösztrogénszintek mellett normális FSH-szintet mérnek, a teherbeesési arányok még rosszabbak, ez a kombináció egyébként petefészek-elégtelenséget is jelezhet. A szérum progeszteronszint 15,9 nmol/l vagy ennél magasabb érték ovulációt, peteérést jelez.

Gyakran áll a meddőség hátterében pajzsmirigy-alulműködés vagy pajzsmirigy autoimmun gyulladás, ezért nagyon fontos a TSH és a pajzsmirigy hormonjainak diagnosztikája. A csökkent működésnek nincsenek árulkodó jelei, és ez nem csupán a tünetek hiányát jelenti, hanem azt is, hogy a TSH, T3, T4 eredmények nem mindig elegendőek, ezért további vizsgálatok várhatóak.

Anatómiai elváltozások is okozhatják a meddőséget, az okok feltárására méh- és a hastükrözés, illetve a petevezetők átjárhatóságának ellenőrzése szolgál. A hysterosalpingographia (röntgenes technika) a petevezetékek elzáródásának kiderítésére, a méhűr anatómiai vizsgálatára, főként mióma, polyp, méhsövény, méhűri összenövések tisztázására alkalmazzák. A hysterosalpingo-contrast-sonographia ultrahangos, kisebb megterheléssel járó módszer, ezt is szokták javasolni, valamint hiszteroszkópia-méhtükrözés, laparoszkópia-hastükrözés is szóba jöhet. Endometriumbiopsziát akkor használják, amikor kóros eltérés alapos gyanúja merül fel, így krónikus endometritis vagy daganat. 

A férfiak kivizsgálása

A férfi meddőség kivizsgálásának első lépése a kórelőzmény felvétele és a fizikális vizsgálat, amely andrológus feladata, ennek során figyelmet kell fordítani a korábbi meddőségre és esetleges műtétekre, korábbi betegségekre, így a cukorbetegség, máj-, vesebetegség mellett a gyermekvállalás sikertelenségében döntő szerepet játszó merevedési-, ondóürülési zavarokra, foglalkozási, környezeti ártalmakra, stresszes életmódra.

Lényeges a nemzőszervek vizsgálata (herék, herezacskó állapota, stb.) és az ondó laboratóriumi diagnosztikája. A laborvizsgálat az ondóvizsgálattal kezdődik:

• spermiogram (spermakoncentráció, mozgékonyság, alakiság)
• általános spermatenyésztés, 
• Chlamydia trachomatis, Neisseria gonorrhoeae (tripper) szűrések,
• Hepatitis B- és C-, HIV-szűrés.

Amennyiben a laboreredmény kóros eltérést mutat, további kivizsgálás szükséges, amennyiben az első spermaanalízis eltérést mutat, három hónappal később ismétlést kérhet a szakorvos.

Fontos a hormonális kivizsgálás, ennek során kideríthető egyebek mellett a cukorbetegség, csontritkulás gyanúja. Amennyiben a serkentő hormonok, így a FSH és LH szintje alacsony, csökkent tesztoszteron és a spermiumok termelődése jellemző. Endokrin zavar esetén a háttérben álló okot kell kezelni.

Egyes esetekben további vizsgálatok készülnek, például herebiopsziára, genetikai tesztekre vagy képalkotó vizsgálatokra kell készülnie a betegnek. Genetikai kivizsgálást érdemes a 45 évnél idősebb férfiaknál elvégezni, ha spermahiányt mutattak ki vagy a partner ismétlődő spontán vetélése esetén, illetve amennyiben magas az örökletes rendellenességek kockázata.