Minden tizedik pár hiába vár a gyermekáldásra, pedig legalább egy éve élnek rendszeres, védekezés nélküli szexuális életet. Női meddőség leggyakrabban PCOS, endometriózis, inzulinrezisztencia, a petevezető károsodása vagy elzáródása, a peteérés rendellenességei miatt jöhet létre, de számos ok található még a háttérben.

Meddőségnél a nőknél és a férfiaknál is hasonló arányban kereshető valamilyen betegség, elváltozás (35-35 százalék), 15 százalékban pedig mindkét fél esetén fennáll valamilyen probléma. Előfordulnak olyan esetek, amikor nem egyértelmű a háttérben található ok. A 30 éves korú nők között a meddők arány 7-12 százalék, a 35 éveseknél ez a szám 13-22 százalék, 40 évesen pedig a meddő nők aránya már 24-46 százalékra tehető – derül ki a KSH kutatásából. Komplex problémáról van szó, éppen ezért átfogó kivizsgálásra van szükség a nők esetében is.

Endokrinológiai, hormonális problémák

A lehetséges hormonális problémákban az a közös, hogy nem megy végbe a peteérés, ezáltal nem jön létre a megtermékenyülés. Érinthetik a petefészkek, a pajzsmirigy, az agyalapi mirigy, a mellékvesekéreg működését.

A peteérés zavara a meddőség leggyakoribb hormonális oka, gyakran találkozunk polycystás ovarium syndroma (PCOS) esetén, illetve túlsúlyos betegeknél: jellemzői a rendszertelen menstruáció, a petefészkek polycystás megjelenése, eltérő hormoneredmények, az emelkedett férfi nemi hormon szintek, ezek mind befolyásolják az ovulációt. A PCOS esetén a szövődmények megelőzése (cukorbetegség, metabolikus szindróma) központi jelentőségűek, jó hír, hogy a PCOS kezelhető hormonkezeléssel vagy sebészi úton.

A korai petefészek elégtelenség (POI, POF) ritka menstruációt vagy kevés vérzéssel járó menstruációt vagy a menstruáció teljes hiányát okozhatja. A petefészkek elvesztik hormontermelő és érett petesejtképző funkciójukat, emiatt marad el a menstruációs ciklus, meddőség jön létre.

Az emelkedett prolaktinszint (a tejelválasztást serkentő hormon) gátolja a petesejt érését, csökkent ösztrogéntermeléshez, ezáltal meddőséghez vezet. A ritka menstruáció vagy a menstruáció teljes hiánya jellemzi. Bizonyos gyógyszerek alkalmazása is megemelheti a prolaktinszintet.

A pajzsmirigy betegségei, alul- és túlműködése felboríthatja a menstruációs ciklust, és szintén meddőséghez vezethet. Amennyiben a pajzsmirigy nem termel elegendő hormont, vagy túl sokat termel, esetleg göb, gyulladás vagy daganat alakul ki benne, számos tünetet okozhat: vérzészavar, száraz bőr, hajhullás, fáradékonyság, elhízás. A pajzsmirigy működését közvetlenül az agyalapi mirigy szabályozza (TSH hormon), amennyiben emelkedett a TSH-szint, fokozott munkára serkenti a mirigyet, ellenkező esetben visszafogja a pajzsmirigyhormonok termelését. A diagnózis felállításához első lépésként elegendő a TSH-szint mérése, megoldást jelenthet a pajzsmirigyhormon pótlása.

Korai menopauza esetén leáll a petefészkek működése, megszűnik a peteérés, ezzel együtt megjelennek a menopauzára jellemző tünetek: alacsony ösztrogénszint, elmaradó menstruáció, emelkedett hormonértékek (LH és FSH).

Anatómiai rendellenességek, mechanikai problémák

Lehetetlenné tehetik a megtermékenyülést vagy a beágyazódást a hüvely, a méh és a petevezetők veleszületett eltérései, ezek műtéti úton kezelhetőek.

A kismedencei endometriosis egyre több nőt érint hazánkban. A méhnyálkahártya szövet (endometrium) a méh üregén kívül helyezkedik el, növekedésnek indul, befolyásolva a petefészkek, a méh és a petevezetők működését. Leggyakoribb tünete a visszatérő, alhasi, krónikus kismedencei fájdalom, valamint a fájdalmas menstruáció és közösülés. Az endometriózis többféle módon is hátrányosan hathat a nők termékenységére: megváltozik az ovuláció szabályozása és a petesejtek érése, a menstruációs ciklus, csökken a petevezetékben a petesejt transzportja, alkalmatlan lehet a méh üregén belül elhelyezkedő endometrium az embrió beágyazódásához, ráadásul károsíthatja a spermiumok mozgását is. A legbiztosabb diagnózisa a laparoszkópos vizsgálat.

A méhnyak és a méhtest polypusok (méhpolip) a méhnyálkahártya megvastagodásából erednek, a jóindulatú elváltozások valakinél semmilyen panaszt nem okoz, másoknál rendellenes vérzések alakulnak ki. Az állapot a legtöbb esetben megszűnik, ha eltávolítják a polipot.

A petefészekciszták a petefészek kóros, betegségre utaló elváltozásai, méretüktől függően alhasi fájdalom, elhúzódó és alvadékos vérzések alakulhatnak ki. Amennyiben funkcionális, a petefészkek normális működéséből következnek be, és megfelelő gyógyszeres kezeléssel kezelhető. A petevezető gyulladása is megzavarhatja a megtermékenyülést.

A méh jóindulatú simaizom daganata a myoma (mióma), amely hormonfüggő, jóindulatú daganat, növekedésére a reproduktív életkorban, illetve terhesség idején lehet számítani. A góc közvetlenül a méh hashártya borítása alatt, valamint a méhtest izomfalában helyezkedik el, vérzészavart, vetélést okozhat. Úgynevezett szubmukózus miómák (a méh felszínén található) meglétekor igen gyakori a késői vetélés, idő előtti lepényleválás, méhlepény-elégtelenség. A műtét a daganat nagyságától, a méh mobilitásától és megközelíthetőségétől függ, hüvelyi vagy hasi úton valósulhat meg.

A kismedencei gyulladásokat főként baktériumok okozzák, hátterében a legtöbb esetben valamilyen szexuális úton terjedő betegség (Chlamydia-fertőzés) áll. A bakteriális fertőzés a méhszáj gyulladását okozza, amennyiben a kismedencébe terjed, akkor a petevezető gyulladását, károsodását is előidézheti. Bár antibiotikummal jól kezelhető, nem kerül időben felismerésre, mert általában nem okoz semmilyen tünetet.

A női nemi szervek fejlődési rendellenességei, a belső nemi szervek részleges vagy teljes hiánya is állhat a meddőség hátterében, kismedencei összenövés, valamilyen kismedencei gyulladás, vakbélgyulladás, hasűri vagy kismedencei műtét után alakulhat ki.

Genetikai okok

A sejtosztódás során előfordulhat, hogy hibás kromoszóma-állománnyal rendelkező sejtek képződnek, és sikertelen lesz a gyermekvállalás. A genetikai eltérés eredményeként kóros ivarsejtek képződhetnek, amelyek nem alkalmasak a megtermékenyülésre vagy a megtermékenyítésre, ill. az esetlegesen megtermékenyített petesejtből nem tud életképes embrió fejlődni. A leggyakoribb eltérés nőknél a Turner- szindróma és a Tripla X-szindróma.

Ahogy láthatjuk, az egész szervezetet és nem csupán a nemzőszerveket érinti a probléma, éppen ezért komplex orvosi segítségre lehet szükség, igénybe véve egyebek mellett endokrinológiai, nőgyógyászati, genetikai diagnosztikát is.